A mag ültetése

Anasztázia, az orosz tajga szülötte, a magok egy sajátos ültetés módjáról mesél a róla szóló könyvben, amely alkalmas arra, hogy a mag elültetőjével ezáltal kapcsolatba kerülve, annak "gyógyítójává" váljon.

Kérünk benneteket írjatok nekünk példákat, amelyeket itt szívesen közzé is teszünk, a saját kertetekben megtapasztalt gyógyító hatásokról, arról, ami észrevehető volt a családban, és arról, hogy az hogyan nyilvánult meg.

Amíg nem kapunk tőletek megosztható történeteket, addig álljon itt egy idézet, talán az Anasztázia sorozat egyik legfontosabb mondanivalóját tartalmazó, a könyvből:

 

"Minden egyes parányi magocska óriási mennyiségű kozmikus információt hordoz magában. Ezt az információtömeget, mennyiségét és pontosságát tekintve semmilyen mesterséges ember-alkotta információval összehasonlítani nem lehet. Ezen információk segítségével a magocska pontosan, másodpercekre bontva tudja, mikor érkezett el az ébredés pillanata, mikor kell gyökeret eresztenie, a földből kinőnie, milyen tápanyagokat kell felvennie onnan, hogyan kell felhasználnia az égitestek kisugárzását, - a Napét, a Holdét, a csillagokét - tudja mivé kell nőnie, milyen gyümölcsöt kell teremnie. A kitermelt gyümölcsök pedig az ember életének biztosítását hivatottak szolgálni. És ezek a termések ténylegesen képesek - ráadásul jobban, mint a világ legjobb, emberi elme alkotta, akár jelenleg, akár a jövőben használatos gyógyszerei - az emberi szervezet bármilyen betegségével megküzdeni és ellenállni. Ám ahhoz, hogy ez így legyen, a magocskának ismernie kell az ember szervezetét. Ismernie kell azt azért, hogy a növekedése során a termést feltölthesse az adott ember gyógyításához, betegségéhez nélkülözhetetlen arányban felveendő tápanyagokkal, feltéve, hogy a betegség már folyamatban van, vagy az emberben megvan rá a hajlam, az adottság.

Ahhoz, hogy az ember kertjében vagy telkén termesztett uborka, paradicsom vagy akármilyen más növény magjában meglegyen ez az információ, feltétlenül szükséges elvégezni a következőket:

A kiültetés előtt vegyünk szánkba egy vagy több pici, be nem áztatott magot, s tartsuk a magocskákat nyelvünk alatt, legalább kilenc percig. 

Aztán vegyük a magokat két tenyerünk közé és tartsuk azokat így harminc másodpercig. Míg a magvacskákat a két tenyerünk között tartjuk, fontos telkünk azon pontján mezítláb állnunk, ahol majd megtörténik az ültetés. 

Ezután nyissuk ki tenyerünk és a rajtuk nyugvó magocskákat emeljük óvatosan ajkunkhoz. Ekkor tüdőnkből leheljük ki rájuk a levegőt. Lélegzetünkkel melegítsük fel a magocskákat, hogy a parányi magocska megismerje mindazt, ami bennünk van. 

Ezután tartsuk még a magocskákat harminc másodpercig széttárt tenyerünkön, és mutassuk be őket az égbolton levő égitesteknek. Így a magocska megállapítja feléledésének pillanatát. Ebben majd az összes bolygó segíteni fogja! És miattunk, értünk megajándékozzák a csírákat a szükséges fénnyel. 

Ezután a magocskákat beültethetjük a földbe. Semmilyen esetben nem szabad rögtön öntözni, nehogy a víz a magocskáról lemossa a nyálat, amit tőlünk kapott, és a már belőle és a helyzetből nyert információkat, melyeket a magocska magába szívott. Három teljes nap elmúltával azonban az elültetett magokat meg lehet öntözni. 

Feltétlenül szükséges, hogy minden zöldségféle kiültetése a megfelelő napon történjék (ami az ember számára már hozzáférhető a holdnaptárak révén). A túl korai kiültetés az öntözés mellőzése mellett távolról sem olyan veszélyes, mint a késői. 

Nem szükséges az összes gazt rögtön eltávolítani a már kicsírázott és a földből kibukkant növényke körül. Fontos a 
különböző fajták közül legalább egyet meghagyni. A többi gazt le lehet vágni... 

Anasztázia szavai szerint a magocska az emberről nyert információkat ily módon magába fogadja, és termése növekedésének folyamatában a maximális módon fogja majd a világegyetemből és a Földből azokat az energiákat felvenni, melyek éppen annak az embernek szükségesek, aki azt így elültette. Az összes dudvát, gazt azért nem lehet eltávolítani, mert nekik is megvan a maguk küldetése. Vannak olyanok, melyek védelmezik a növényt a betegségektől, mások meg kiegészítő információkkal látják el azt. A növény növekedése során feltétlenül szükséges a növénnyel kommunikálni, elmenni hozzá, és megérinteni azt, még akkor is, ha erre a növény növekedése alatt csupán egyetlenegyszer kerülne is sor. 

Anasztázia azt állította, hogy az olyan növények termése, melyek ily módon ültetett magokból keltek ki, és azokat az ember elfogyasztotta, képes az embert bármilyen betegségéből teljes mértékben kigyógyítani, a szervezet öregedését jelentős mértékben késleltetni, káros szenvedélyeitől megszabadítani, értelmi képességeit a többszörösére növelni és lelki békét adni neki. A termésnek akkor a legnagyobb a hatása, ha a szüret 
utáni közvetlen három napon belül elfogyasztásra kerül. 

A fent említett folyamatokat szükséges több, a telken kiültetett növényfajtával megismételni. 

Viszont nem feltétlenül szükséges minden egyes sor uborkát, paradicsomot stb. ily módon ültetni, elég csupán néhány bokrot. 

A bemutatott módon termesztett növények termése az azonos fajtájú növények termésétől nem csupán ízében, zamatában fog különbözni. Ha elemeznénk azokat, kiderülne, hogy a tápanyagok arányai is másmilyenek lesznek, mint a fajtáját tekintve vele azonos növény termésének tápanyagarányai. 

A palánták kiültetésénél feltétlenül szükséges a földet a kiásott lyukban kézzel megnyomogatni és mezítláb, lábujjainkkal megtaposni, majd végezetül a lyukba beleköpni. Amikor megkérdeztem, hogy miért éppen lábbal kell taposni, Anasztázia elmagyarázta, hogy a láb izzadása által olyan anyagok távoznak a testből (valószínűleg mérgező anyagok), melyek tartalmazzák a szervezet betegségeiről szóló információkat. Ezeket az információkat 
a palánták kapják meg. Ők viszont továbbadják azokat a terméseknek, melyek képesek lesznek a betegségekkel harcba szállni. Anasztázia azt tanácsolta, hogy időről időre járjunk kertünkben mezítláb. 

- Milyen növényfajokat szükséges termeszteni? - kérdeztem. 
- Elég azokat a fajokat, melyek a kertek többségében nőnek: málna, ribizli, köszméte, uborka, paradicsom, eper, bármilyen almafa. Nagyon jó, ha van köztük meggy vagy cseresznye és persze virágok. Az ágyás nagysága, ahová ezek a fajok ki vannak ültetve, nem bír nagy jelentőséggel. 

A fontos fajokhoz, melyek nélkül nehéz elképzelni a telek teljes energetikai mikroklímáját, tartoznak még olyanok, mint a napraforgó (legalább egy), továbbá elkerülhetetlenül be kell vetni gabonafélékkel (rozs, búza) úgy másfél-két négyzetmétert és abszolút feltétlenül meg kell hagyni egy, minimum két négyzetméter területnyi szigetecskét különböző növények részére. Ezt a kis szigetet nem szabad mesterségesen bevetni: eredeti, természetes állapotában kell meghagyni azt, és esetleg, ha telkeden nincsenek különböző, természetesen maguktól növő növények, szükséges az erdőből gyeptéglákat hozni és azok segítségével kell egy ilyen kis szigetet létrehozni. 

Megkérdeztem Anasztáziát, hogy vajon feltétlenül szükséges-e a telken azokat a fajokat kiültetni, melyeket Ő a szükségesek közé sorol, vajon nem lenne-e elegendő, ha az ilyen növények a kerítésünk mellett, illetve tőle nem távol nőnek. Az alábbi választ kaptam: 

- Jelentősége nem csupán a különböző kiültetett növények fajtáinak van, hanem kiültetésük módjának is, a velük folytatott közvetlen kommunikációnak, mely által az információtelítettség létrejön. Már beszéltem neked a kiültetés egyik módjáról - ez a legfontosabb. A legfőbb az, hogy a téged körülvevő természet darabkája rólad szóló információkkal telítődjék. A gyógyhatás, sőt a szervezeted életképességének a biztosítása csak és csupán így lesz jelentősen nagyobb, mint a hagyományosan termesztett növények termésének hatása. A „vadon" növő természetben, ahogy ti mondjátok - jóllehet egyáltalán nem vadon növő, csupán ismeretlen számotokra - rengeteg 
olyan növény van, melyek segítségével minden, de minden létező betegséget ki lehet gyógyítani. Ezek a növények éppen erre lettek teremtve, ám az ember abbéli képességét, hogy felismerje azokat, teljesen vagy már részben elvesztette. 

Elmeséltem Anasztáziának, hogy számos speciális gyógyszertárunk van, melyek különböző gyógynövényeket forgalmaznak, és olyan orvosaink, természetgyógyászaink, akik hivatásukból kiindulva gyógynövényekkel gyógyítanak, mire ő ezt válaszolta: 

- Az embernek egyetlen orvosa van - a saját szervezete. Régebben, a kezdet kezdetén az embernek még megvolt a képessége, hogy tudja, mikor, milyen gyógynövényt kell használnia. Tudta, hogyan kell étkeznie és lélegeznie. A szervezeted képes a betegségeket elhárítani, még mielőtt az megjelenik a testedben, még mielőtt külsőleg megmutatkozik. Senki sem helyettesítheti szervezetedet, mert ő a te legjobb orvosod, melyet Isten csak neked, kizárólag neked adott. Én azt magyarázom neked, hogyan lehet szervezetednek lehetőséget adni arra, 
hogy javadat szolgálja.

Az összehangolt kölcsönhatások kerted növényvilágával gyógyítani fognak téged, önállóan felállítják a pontos diagnózist, törődni fognak veled, és elkészítik a te gyógyszeredet, a számodra leghatásosabbat."