Életkert Ildikó

Helyszín
Magyarország, Tiszabábolna
Telefonszám
20 931 2570
E-mail cím

Személyes benyomások:

Ildikóval nem olyan rég sikerült személyesen találkoznom, melyről egy rövid videóban is beszámolok, a szokáso Nagyfalu videósorozat keretében. Lásd lentebb.

Ildikó bemutatkozása saját szavakkal:

Vagyok, aki vagyok, ismertek már sokan, ki innen, ki onnan ? Most a 13 év tapasztalatát szeretném megosztani veletek, amit már boldog vidéken újrakezdőként éltem-élek meg ?

2005-ben, 44 évesen sikerült magam mögött hagynom Pestet, hatalmas tervekkel, boldogan, hogy beteljesíthetem az álmom.
Szerettem volna megépíteni az Életkertet, ahova bárki jöhetett volna lakni, pihenni, kikapcsolódni, kertészkedni, tanulni…. Szóval hatalmas, gyönyörű tervek voltak.
Első körben még Pest megyében maradtam, több céghez is bejártam havonta, így kényelmesebb volt. 3 évig teljesen városiként éltem a vidéki életemet, amit kitöltött a folyamatos, számítógép előtti munka. Aránylag jól kerestem, kényelmesen éltem, de ennek az ára az volt, hogy még mindig nem volt saját életem. Persze, ezt akkor még nem tudtam.
Mindig hegyek közt, erdő mellett szerettem volna élni, a Tápióságban ez nem jött össze. Bár már falu volt és csendes, de az erdő nagyon hiányzott.

Aztán eljött 2008 ősze, és 1 hónap alatt, szinte az összes cégem tönkrement. Hirtelen tizedére csökkent a bevételem, és bevallom, nagyon beijedtem ? Aztán eszembe jutott, hogy ha a pesti cégek megszűntek, mehetek a hegyek közé. Sajnos az ingatlanok is leálltak akkor, csak 2011-ben sikerült eladnom a házamat, mélyen ár alatt, hatalmas ráfizetéssel.
Nem szeretnék részletekbe menni, előnytelenül adtam el, és még előnytelenebbül vásároltam. Mintha valamiféle köd lett volna rajtam, hihetetlen balga döntéseket hoztam csak azért, hogy ezen a gyönyörű helyen élhessek.
A lényeg, hogy mire beköltöztem a házba, annyira nem maradt semmim, hogy már nekem kellett lefestenem is. És innentől jönnek a fontos dolgok.

Tudom, hogy sokan jönnétek már el a városokból, mert látjátok már, hogy élhetetlenek. Ez jól is van így, de tanuljatok a hibáimból ?
5 éve tanulok kosarat fonni, amit nagyon élvezek, főleg az életen át tartó irodai, agymosó munka után. Csodálatos dolog naponta új dolgokat alkotni! Mára már ez tartja bennem a lelket. Időközben 57 éves lettem, egy picike, 90 fős falucskában élek, ahonnan naponta 4 alkalommal megy busz a 22 km-re lévő városba. (Jó, ha van egy kis autód ?
Nekem ez is csodálatos, de azt tudnotok kell, hogy az élet nagyon kemény teljesen egyedül. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a közmunka keretében fonhatok havonta kosarakat a fizetésemért, így a rezsim, és a havi részletem megoldódott. De a kajára, benzinre valót, minden héten meg kell fonnom, hogy következő héten tudjak mit enni, illetve inkább a kutyusomnak tudjak húst venni ? Magamnak a kertből sok mindent megtermelek, és mivel vega vagyok, így kajára nem kell sokat költenem ? Magam sütöm a kovászos kenyeremet, és még sok mindent ?
De annyit képtelen vagyok egyedül összedolgozni, hogy tüzelőre is jusson. És egyáltalán, ahhoz, hogy az életfeltételeimet megteremtsem, naponta 5-6 órát töltök a kertben, favágással, fűrészeléssel, házi munkával, stb. A kereső tevékenység csak ezek után jöhet. Így van az, hogy a hét minden napján reggeltől estig dolgozom, de ha valami váratlan dolog üt be, akkor bedől a rendszer ?
Egy ember, egyedül, a mai világban nem életképes! Kivéve, ha eladja az életidejét az állásba, de az időt, amit rabszolgamunkával töltesz, nem tudják neked visszaadni! Csak éhbért kapsz érte! Mondom ezt 36 év ledolgozott évvel!!!

Eddig a tények ? Megoldás is van, de csakis összefogással!
A hetekben jutott eszembe, hogy egészen biztos, hogy nem csak egyedül élek így, biztosan többen vagyunk, akik csak azért, mert egyedül öregedtünk meg, kiszolgáltatottan vagyunk kénytelenek élni. Ezért létrehoztam a Facebook-on a Túlélőtársak csoportját. https://www.facebook.com/groups/270549213482356/

Arra gondoltam, hogy találjuk meg a hozzánk közel élő sorstársakat és segítsük egymást! Mindenki mást tud, máshoz ért, cseréljünk tudást, dolgozzunk össze ?
Én például istenien sütök-főzök, kosarakat fonok, de nem tudom megcsinálni a csöpögő csapomat. ?
Segítsünk egymásnak, hogy ne csak túléljünk, de legyen időnk élni is!!! ?

Amit tudnotok kell, mielőtt elhagyjátok a várost. A vidéki emberek is zárkózottak már. Sajnos egymással is nehezen állnak szóba, képtelen voltam közösséggé kovácsolni ezt a kis falut ?
Azt tapasztalom, hogy a helyiekkel nem tudunk együtt működni, de akik városból költöznek, velük érdemes, sőt kell is közösséget alkotni! Ez a túlélés, az értékteremtő élet kulcsa! Aztán remélhetőleg a helyiek is csatlakoznak majd. Egyenlőre fel sem fogják, mit szeretnénk és miért.

A nehézségek ellenére kifejezetten boldogan élek, és a világ összes pénzéért sem lennék hajlandó újra a városba költözni. Sőt, ha tehetném, még kinntebbre mennék, egész a falu, az erdő szélére.

Nem szeretném tovább szaporítani az írott szót, inkább majd szóban ? Addig is, kérlek oszd meg a csoportot, had találjon egymásra sok sok túlélőtárs!!!
Hálásan köszönjük!!!!

Ildikó saját blogja: https://eletkert.wordpress.com/ (a blog főoldalán található káposztás bab recept nagy kedvencem :-)

És a kosárfonós oldal: https://fonottelet.wordpress.com/ 

 

Létrehozva: 2018. március 22.

Módosítva: 2019. május 26.